Márkatörténet
A Pannónia szent hegyén 996-ban megtelepedett bencés szerzetesek templomuk, monostoruk felépítésével egyidőben újjáélesztették a vidék ősi szőlő- és borkultúráját. A kezdetkor szokásos lendület nem torpan meg, hiszen a Főapátság Levéltárában őrzött XIII. századi Albeus-féle összeírólevél már húsz jelentős szőlőbirtokot sorol fel a környéken, amely arról tanúskodik, hogy a szőlőművelés válik a vidék főfoglalkozásává. A monostor szerzeteseinek életét is századokon át nap mint nap kísérte a szőlő és a bor. A második világháborút követő államosítások elpusztították a közel ezer évig virágzó apátsági szőlő- és borművelő hagyományt. A közelmúlt változásai biztosította lehetőséggel élve a Pannonhalmi Főapátság és az MKB Bank Zrt. elhatározta, hogy összefogással visszahozza nemzeti kultúránk e fontos részét. Így kerülhetett sor az apátsági pincészet újraindítására, amelyet szakmai szempontból Gál Tibor irányított. A munka a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlását követően a szőlőtelepítési program összeállításával kezdődött, majd az új pince és borház tervének kialakításával és kivitelezésével folytatódott.
Az Apátsági Pincészet ültetvényei a pannonhalmi borvidéken találhatók, amelynek összterülete kb. 600 hektárra becsülhető (ezzel a területnagysággal az ország 22 borvidéke közül a kisebbek közé tartozik). A régió klímájára a Bakony-vidék, részben a Győri medence és a Marcali medence agroökológiai körzete gyakorol hatást. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, országos viszonylatban közepes fény-, hő- és jó csapadékellátottságú: az évi középhőmérséklet 9,8°C, az évi átlagos csapadékmennyiség 550-600 mm. A szőlőművelés főleg löszön, homokon kialakult barna erdőtalajokon folyik. Fontos megemlíteni, hogy valamennyi dűlő összes talajrétegében a kémhatás lúgos, a talajok tehát meszesek. Pincészetünk 50 ha területen gazdálkodik, ültetvényei jórészt a korábbi főapátsági területeken, 6 nagyobb dűlőben helyezkednek el: Széldomb I.-II. dűlőkben Pannonhalmán (9 + 4 ha), az écsi Babszökő-dűlőben (10,2 ha), a ravazdi Tavaszó-dűlőben (13,45 ha) valamint a pannonhalmi Packalló- és Cseresznyés-dűlőkben (12 ha). A 2001 és 2010 között zajló szőlőtelepítési munkák révén ma már a teljes területen kizárólag új telepítésű ültetvények szolgáltatnak alapanyagot a működéshez. Az új ültetvények kivétel nélkül 2,4 x 0,8 m térállásúak Guyot-művelésmódban. Létesítésüknél fontos szempont volt, hogy a hektáronkénti tőszámot 5.000 fölé tudjuk emelni, mert így adott hozam elérését megcélozva lényegesen csökkenthető a tőkénkénti terhelés, ezáltal a borkészítés jobb minőségű alapanyagból indulhat meg. Az ültetvények művelésében szeretnénk megteremteni a korszerű gépesítés és az igényes kézi munka optimális egyensúlyát.
Mivel Pannonhalma környezeti viszonyai a felső Loire-völgyre, esetleg Elzászra emlékeztetnek, ezért a telepített területek kétharmadára olyan szőlőfajtákat ültettünk, amelyekből magas minőségű, jó ivású, üde fehérborokat készíthetünk. Ilyen borokat szeretnénk előállítani elsősorban rajnai rizling, sauvignon blanc és fűszeres tramini szőlőkből. A fajtaválaszték kialakításánál a borvidék történelmi hagyományait is figyelembe vettük, ezért területeinken olaszrizling tőkék is zöldellnek. A turizmus miatt a világ minden tájáról Pannonhalmára látogató vendégekre gondolva a területek harmadán néhány hosszútávon is perspektivikusnak tűnő nemzetközi fajtát is termesztünk: chardonnay, pinot blanc fehérszőlőket, valamint pinot noir, merlot és cabernet franc kékszőlőket. A szőlő feldolgozására a közel 2000 m2 alapterületű, a monostor tövében épült új pincében és borházban kerülhet sor, amely Szent Márton hegyének délnyugati lábánál helyezkedik el. A szőlő feldolgozásához, a bor érleléséhez a tájba illő, a domborzati viszonyokat jól kihasználó épület valósult meg. A fajtaszerkezetet kiszolgáló pincetechnológia kiépítése mellett nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a pincészetbe látogatók teljes betekintést nyerhessenek a borászati munkába és annak eredményeibe. Olyan rendhagyó borászati eljárást vezettünk be, amely a fent említett fajták nagy minőségi potenciálját a legteljesebb mértékben megőrzi. Ennek alapja a négyszintes feldolgozó épület, ahol lehetőség nyílik a gravitációs anyagmozgatásra. A szőlőfajta és a bortípus által megkívánt feldolgozási technológia következő lépéseként kerül a must a temperált korracél-erjesztőkkel felszerelt térbe. A kékszőlő fermentációját szabályozható hőmérsékletű fémtartályok és fakádak szolgálják. A kierjedt vörösborok érlelésére a hegy belsejébe nyúló, kisfahordós pinceágak állnak rendelkezésre. A pincetechnológia széles spektrumú, rugalmasan alkalmazható eszközrendszerre épül. Ez az alapja a mély tradíciókon nyugvó, de új típusú pannonhalmi bor készítésének.
